Kezdek éhezni...Rettenetesen...Két konzervem maradt. De nem szabad ennem. Próbálok aludni, hogy minél kevesebbet egyet. Hamarosan indul a csapat is ide. Jobb lesz, ha sietnek.

Ma éjszaka ismét bevettem egy tablettát. Csodálatos fények és színek ragyogtak körülöttem, a látvány leírhatatlan volt. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez az agy zavaart kémiai egyensúlyának a kotyvaléka.

Egyre inkább úgy gondolom, hogy az olyan drogok is mint az LSD, egyszerűen felnyitnak olyan csatornákat, ahol a tudat már mentálisan teremt, láthatóvá, kishíján érezhetővé válnak a gondolatok. Olyan mintha egy extra képességet adna, felnyitná az úgynevezett hatodik szemet.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ismét találkoztam Iov-al, a barátommal :)

Ennyire komolyan még nem beszélgettem vele. Elmondtam neki, hogy hamarosan megtalálnak minket mert indulnak ide a hegyekbe, az első koordinátához is. Már ő tudott erről. Sőt, mindenről tud, ami odakint folyik.

Megpróbálom visszaidézni a beszélgetésünket (NEM TUDOM A SZAVAIT SZÓRÓL-SZÓRA IDÉZNI CSAK NAGYJÁBÓL):

Iov: - Ádám. Miért ragaszkodsz annyira hozzá, hogy kijuss?

Én: - Hogyhogy miért?? Odakint van mindenem! Odakint van az életem!

- Akkor úgy kérdezem: úgy érzed megérdemled az életed?

- Miért ne érezném? Elgondolkodtam a múltamon, sok mindenen változtatnék.

- Csakhogy a kijutással önmagában nem megoldás.

- Ezt hogy érted?

- Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám: ha most eljönnek érted és kiszabadítanak, rövid időn belül meg fogsz halni?

- Merthogy?

- Nem gondolkodtál még el azon, miért is vagy itt? A szoba okkal választott téged. Te is érzed valahol, hogy itt kell lenned. Máskülönben már halott lennél.

- Azt mondod, azért vagyok itt, hogy bűnhődjek?!

- Én nem ezt állítom. A karma nem büntet. A karma csak a lehetőségeket kínálja fel. Miért halnál meg, ha van rá lehetőséged, hogy elkerüld?

- De hogy kerüljem el? Ne jussak ki innen?!

- A döntés a tied.

- De ígyis-úgyis meghalnék!!!!! Nézzz már körbe!!!!! Alig van élelmem!!!! És itt rohadok már több hónapja!!! Inkább odakint döglök meg szabad ég alatt egy fa tövében mint itt ebben a dohos pincében!!!!!!!!

- Túlságosan szűk a látóköröd. Ez nem csupán egy szoba.

- Akkor mégis mi?? Mert én csak négy falat látok!!!

Iov mutatott valamit az asztal alatt, de ez is zavaros volt. Van ott valami.

Nah ennyit tudok idézni így hirtelen...az a baj, annyira zsibbadok még, nem tudok még írni...megyek aludni.

És mégvalami: a Voinesti melletti mezőn az égvilágon nem találtak semmit!!! Csak radioaktív szennyeződés a talajban, nem értik az okát, de felesleges is ott kutatni tovább!

Valami autómata fúró-szondával (ne kérdezzétek mi az :D) elkezdték fúrni a kút belsejét Voinesti mellett. Így nem kell félni a sugárzástól. Egy másik csapat meg készül a hegyekbe, ami egy másik feltételezett pont.

Én pedig folyamatosan figyelek, nem hallani-e a fúrók hangját. Ha nem, feltételezhetően a másik ponton vagyok. Jó lenne már, mert a kajám mondhatni elfogyott. Pár doboz konzervem maradt. Holnapig elég, úgy számoltam. Most mi a szart csináljak?!

Megírtam piszkozatban egy levelet, amit elküldök Flórának. Az egyik közösségi oldalon (szándékosan nem mondom melyiken) rajta van, bár már lehet említettem.

Leírtam neki hogy sajnálok mindent amit tettem, remélem egyszer megbocsát. Az ember mindig olyankor veszi észre hogy valami mennyire fontos volt neki, amikor már nincs. Így utólag azt kell, hogy mondjam, sokkal teljesebb életem lett volna ha vele maradok sőt, boldoggá tehettem volna valakit. Lett volna értelme az életemnek is. 

Most hova jutottam? Hiába a munka, a karrier, a pénz, ti is láthatjátok, hogy itt rohadok bent...semmi értelme. Megfosztottam magamtól egy gyereket is!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :(((((( Azóta se volt valami jó kapcsolat azokkal a barátaimmal, akik Flórát támogatták, a szüleimmel se volt valami jó a viszonyom mióta Flórát elhagytam. Velük csak azóta értékelődött fel, mióta a szobában vagyok.

A levelet már vagy háromszor olvasom újra. Belinkeltem neki a levélbe ennek a blognak a linkjét is. Még gondolkodom, elküldjem-e egyáltalán.

Hamarosan kijutok, nemsokára jönnek értem, itt lesz a lehetőség, hogy jóvá tegyem a dolgokat...csak sajnos ez nem lesz ilyen egyszerű :((

Egyébként hihetetlen érzés, hogy ennyi volt :))) És pont 30-a körül, azért ez nem hihetetlen? Egyre inkább úgy érzem, előre megírták mikor fogok kijutni :))

Nemrég jött egy újabb üzenet netwriteren keresztül. A programot mindig bekapcsolva hagyom, hiszen már korábban is írt nekem valaki. Most úgy tűnik, újból jelentkezett.

Anonymous [17:51]: Mentsd meg a szobát, mentsd meg az világot!

Ennyi. Írtam neki de ki is lépett.

Szeretnék összefoglalni és megerősíteni valamit.

Utánakérdeztem újra, a nyomozó által továbbított koordináták tehát: +45° 32' 50.48", +25° 0' 4.60"

valamint +45° 19' 30.17", +25° 2' 45.60"

Ez két különböző hely, jelenleg a Voinesti mellett lévő környéken van a csapat. A második ismeretlen még, elméletileg ma fognak helikopterrel arrafelé menni. Én próbálok mindenkit sürgetni, hogy gyorsulhatna a kutatás, mert összesen 8 azaz nyolc darab konzervem maradt, mindenem elfogyott!!!!!

És még április 30-a előtt muszáj kijutnom, mert bármi is lesz akkor, nem akarom megtudni!!!

Gondolkodtam. Megtaláltam Flórát az egyik közösségi oldalon. Egy kép van róla kitéve. Az adatlapja nem túl bőszavú, de pesten él és dolgozik egy marketing cégnél.

Lehet írnom kellene neki. Szerintetek olvashatja ezt a blogot? Mondjuk igazából fordítva kellene megközelíteni a helyzetet. Nem az a fontos, hogy velem mi van, hanem vele mi van. Rengeteg álmatlan éjszakám volt már, eszméletlenül sokat gondolkodtam, hogyan lehetne jobbá tenni, hogyan lehetne visszafordítani az eseményeket. Talán ma lenne egy boldog családom egy boldog gyerekkel. Akiről azt se tudom létezik-e egyáltalán.

Nem bíroooom

Megvolt az első jegyzőkönyvfelvétel Manuel Simon saját bevallásai alapján a rá vonatkozó indíttatásokról. Először is igencsak ellenzi a szoba koordinátáján lévő forrónyomos keresést. A nyomozóknak kézzel lábbal esedezik, hogy azonnal álljanak le a szoba kutatásával mert "végeláthatatlan következménmyei lesznek".

Erre nem tért ki pontosan, de állítása szerint ha kijutok a szobából, "eleve áldozat leszek". Ezt sem magyarázza el pontosan. A szüleim információja szerint Manuel Simon bevallotta, hogy dolgozott a Draco Szövetségnél cde már régen kilépett onnan. A nyomozóknak úgy tűnik mintha a múltját próbálná tisztogatni.

A kutatás jelenleg is áll, nem fúrnak, nem ásnak. Arra a kérdésre, hogy miért tartalmaz nagymennyiségű uránércet a talaj a kooordináta közelében, azt a választ adta, hogy a szoba "különleges tulajdonságai miatt."

A nyomozók is is én is kezdjük mindannyian úgy érezni, hogy hülyének néz minket ez az ember.

Hihetetlen dolog történt!

Manuel Simon feladta magát!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!  Személyesen megjelent ma a rendőrségen este 10 óra körül!! Emberrablásban való részvétel alapos gyanújával letartóztatták! Eddig csak annyit tudok, hogy csakis kizárólag a nyomozásvezetővel hajlandó beszélni. Holnap tárgyalnak. Egyelőre nem világos, miért tette és mit akar.

A fúrásokkal meg leálltak, olyan erős a sugárzás. Valószínüleg fog jönni egy új csapat a helyszínre.

Iov-al meg nem beszéltem még :(((

Mivel még mindig nincs arra magyarázat, hogy mitől radióaktív a talaj, megálltak a kutatással és másmódon próbálkoznak a fúrással. Az sem világos, hogy miért két koordionátáról van szó. A nyomozók a munkálatok mellett jelenleg egy másik csapat felállításán is dolgoznak, akik eljönnek majd a Havasokba.

Mindenesetre ennyi biztos: http://maps.google.com/maps/ms?f=q&source=s_q&hl=en&geocode=&ie=UTF8&hq=&hnear=Voinesti,+Romania&msa=0&msid=104574690000798010873.000484d0cea95bd372fc9&z=10

Iov akar tőlem valamit. Érzem. Ma este lehet beveszek egy tablettát.

A Voinesti-től nem messze lévő mezőn leereszkedett a kútba néhány ember. Elég nagy a talajvíz, de szerencsére csak derékig ér, így tudtak néhány nagyobb lyukat fúrni. Ez nem volt kis munka, mert a kút belseje alapból ilyen köves.

De egyelőre le kellett állni a munlkával, mert az eddigi mérések alapján kiderült, hogy a kút belsejében az oldalfalon túl lévő talaj transzurán elemeket tartalmaz!!  A talaj erősen radióaktív! Senki sem érti miért. Most jelenleg kihívtak egy szakértői csoportot, hogy tovább vizsgálódjanak.

Fuircsa ez az egész. Mindenesetre nem hallottam a csákányok hangját.

Jelentem, Voinesti település mellett (ami a második koordináta) az égvilágon semmi nincs, néhány járőr kiment a helszínre. Mindössze egy gémeskút a mezőn. Eddig ennyit tudok.

Érdekes dolgok történtek.

A nyomozó végül találkozott ezzel az ismeretlen férfival. Állítása szerint a helyi sajtóból értesült az esetemről. A nyomozó elég szűkszavúan fogalmazott, de nem titok amiket mondott, így leírom ide. A nyomozást nem hiszem, hogy hátráltatná.

A férfi sohasem dolgozott a Draco Szövetségnél de mint állította, bizonyos "méréseket" kellett nekik végeznie,pénzbeli juttatások fejében. Azt nem közölte, hogy milyen méréseket végzett vagy miről, de munkája közben kapcsolatba lépett több személlyel, akik feltehetőleg a Szövetséghez nagyobb közük van. Beszéltek neki a romániai "ügyekről " is, és ellenezték az egyik kutatást, amely valamiféle szobával kapcsolatos.

Úgy fogalmaztak, ha bármi komolyabb baj adódna ezzel kapcsolatban, az komoly veszélyeket hordozna magában. Épopen emiatt otthagytak nála valamilyen fogaskerekekből álló szerkezetet, ami képes kijelezni, hol van a szoba. Nem tudta a nyomozó megmondani milyen eszköz ez, de elmesélte az ügyet és együttműködésre bírta a férfit, aki be is kapcsolata a gépet. Állítása szerint a szerkezet csak egyszer képes kiujelezni hol a szoba.

Pár perces működés után kidobott pár számot, ezt fel is írták a szüleim is, és továbbították nekem MSN-en keresztül:

455473561

45325048

250012779

25046

Most akkorebből hogy lehet megtudni, hol a szoba? A férfi arra az esetre, ha megtalálnák a szobát, közölte hogy nem vállalja a következményeket.

Hm...egy titokzatos valaki értesítette a nyomozásvezetőt. Négyszemközti beszélgetésre hívta el egy helyre. Valahogy nagyon óvatos és konkrét volt a személy: közölte, hogy ha gyanút fog, hogy több rendőr vagy bárki más is a nyomozóval van, azonnal felszívódik és búcsut mondhatnak nekem.

A nyomozó szándékosan nem árulta el senkinek a helyszínt, közölte hogy egyedül megy oda. Este 6-kopr kell ott lennie az adott helyen. Mást nem is merek írni ide.

Remélem, hogy azzal, hogy ezt leírtam, nem befolyásolom az illető döntését (már ha olvassa egyáltalán ezt a blogot és tud magyarul).

Állítólag az egyetemi dolgozók közül páran látták Manuel Simont nem messze az egyetemtől, az intézmény egyik melléképületéből kisétálva. Baseball sapka volt rajta. Nem találtak azonban senkit se a környéken, akire illene a személyleírás.

A videókamerák azonban rögzítették az épületbe be és kilépő személyeket, így most a rendőrség egy csoportja a felvételeket fogja elemezni. Kiváncsi vagyok mire jutnak.

Az épület egyébként egy laboratóriumi központ ami azért is érdekes, mert egy takarítónak, aki a főépületben dolgozik, kicsit nehéz lenne belépnie a oda.

A rendőrség megtalálta a pendrive-ot Victor udvarában az egyik aknában egy csatornazáró födémbe ragadva. Szerintem ma ki is derül, mi van a felvételeken, mit látott Victor és mit titkol annyira, hogy még az egyik legjobb barátjának sem képes segíteni.

Már ha olvasható, mert gondolom tiszta víz...

Ma este volt egy újabb utazásom, ha lehet így nevezni. A biztonság kedbvéért fél adagot vettem most be, a tablettát megfeleztem egy késsel. Ez a szer teljesen elfeledteti velem a jelent. Az ember más valóságokat pillant meg, látja a múltja összefüggéseit, megérti és megtapasztalja korábbi cselekedeteinek rendszerét, mi mire hatott és hogyan.

És az ember eszébe juttat olyan dolgokat amikre nem szívesen emlékszik :(

Elmondom hogy volt részletesen, hogy megértsétek. Sokan bizonyára azt hisztitek, hogy egy szerencsétlen hülye lettem aki már drogokhoz nyúl. Ez azonban nem igaz. Akárkik is állították össze, nem voltak hülyék, mert olvastam én is az LSD-ről, meszkalinról, egyebekről, míg az csak bekavarja az agyat, ez amit én találtam valahogy megnyit valamit az ember elméjében.

Miután bevettem, Enyhe zsibbadást éreztem a hasamban. Kellemes volt. A zsibbadás ekkor egyre feljebb jött és gyenge kábultságot kezdtem érezni. Tudtam, hogy most kezd hatni a cucc. Mivel visszavágytam a szentélybe, rágondoltam. Ahogy ráhangolódtam, a levegőben lassan körvonalazódni kezdett (vagy inkább a szobában) maga a hely.

Először csak gyengén láttam a szoba közepén, majd lassan körülvett és benne találtam magam. De valahogy más volt mint azelőtt. Már nem ugyanaz volt. A fáklyák nem égtek az oszlopokon. A tüccskök se ciripeltek. A csillagok se voltak fenn az égen. Éppen, hogy látni lehetett valamit. Hideg is volt. Fáztam. Már nem az a barátságos, hangulatos templom volt mint a múltkor.

Elindultam a szentély felé az épület hátuljába. A szobor ott magasodott. Megpróbáltam jobban szemügyre venni, de a sötétség miatt nem láttam tisztán. Ekkor beugrott, ezt a szobrot már láttam valaahol. Ugyan nem az erősségem a történelem, de nagyjából tisztában vagyok azzal, ki kicsoda az ókori mitológiákban. Jobban szemügyre véve az alakját és a vonalait, rájöttem hogy ez nem lehet tibeti, se nem közel keleti figura, mert már láttam őt az interneten képen. Most rá is kerestem.

Ez az:

content.answers.com/main/content/img/oxford/Oxford_Mythology/0192177478.Quetzalcoatl.1.jpg

Legalábbis ennek szakasztott mása, óriási méretben. Ez ott állt előttem a maga több mint tíz méteres magasságával egyik kezében valami botot tartva. Ahogy bámult rám fenyegetően komor tekintettel, úgy döntöttem elindulok a szentély mögé, hogy találkozzak azzal a szemmel. Láttam is aa fényességet ahogy visszaverődik a falról és ekkor gyorsabb tempóban közeledtem hozzá.

Abban a pillanatban, ahogy megközelítettem, azt reméltem barátságosan fog fogadni. De nem. Elképesztően fájdalmas, hirtelen belémnyilaló szúrást kezdtem el érezni a szívem környékén. Azt hittem, hogy a szer infarktust okoz és most végem lesz. Összegörnyedtem a földre de közben éreztem, hogy az ágyon vagyok. Értitek? A templom talajára rogytam össze de közben mégis éreztem az ágyam. Érdekes volt.

Magamat láttam pár évvel ezelőttről. Biztos voltam benne, hogy ez a múlt, mivel fiatalabbnak látszottam. Épp annak a napja volt, hogy Flórával albérletbe költözünk Pesten. Már lebeszéltük az albérlővel a dolgokat, megegyeztünk az árban, szépen és jól indult minden, ahogy egy összeköltöző pár esetében.

Én akkor a főiskola mellett már dolgoztam egy kisebb web-designer cégnél. A nevét szándékosan nem mondom. Az ebédszünetben sikerült elszabadulnom, hogy találkozzak Flórával. Az előző héten bár beköltöztünk, odavittük a bútorokat, berendeztük, stb.

Már tehát minden készen állt, a lakás csak arra várt, hogy belépjünk. Flóra a panelház előtt várakozott. Már egész nagy volt a hasa, épp a hatodik hónapban volt. Már messziről mosolygott rám, ahogy észrevett, nagyon szeretett engem. Leparkoltam a kocsival, majd átöleltük egymást és elindultunk befelé. Emlékszem, hogy féltem. És izgultam. Fogalmam se volt arról, hogyan mondjam meg Flórának...

Miután beléptünk a lakásba, leültünk a nappali kanapéjára. Flóra arról kezdett el beszélni, mennyire harmónikus és jó a kapcsolatunk és úgy örül, hogy velem kezdheti el az életét. Anyagilag se álltunk rosszul és nagyon boldog volt, hogy így alakultak a dolgok.

Én azonban tudtam, hogy nem vagyok képes erre. Hamarosan 21 éves voltam, Flóra 23, ennyi idősen mint én, az ember hol lenne ilyenre felkészült? Ráadásul a mai világban se normális, hogy egy fiúnak 20 évesen gyereke legyen! Miután megtudtam, hogy Flóra terhes, természetesen örültem, láttam a felhőtlen boldogságát, emiatt fel se mertem vetni, hogy vetessük el.

Szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy bizony apa leszek, és ettől kezdve felelősségteljes életet kell majd élnem. Az anyagiakkal nem volt gond, de nem éreztem azt, hogy már készen állnék erre. Ráadásul Flóra iránt se ugyanazt éreztem már mint régebben. Valahogy...kihűlt a dolog. Nem beszélve arról, hogy  ha lekötöm magam, lőttek a külföldi terveimnek a főiskola után és nem olyan lesz a karrierem se.

Ezeket persze sohasem mertem elmondani neki. Nem akartam, hogy ezzel bármiféle bántódást okozzak vagy ilyesmi. Inkább hagytam a dolgokat a maguk módján menni.

A szem megmutatta mi történt ezután, tisztán láttam, a dolgokat: ahogy ültünk a kanapén és Flóra lelkesedett, megfogta a kezem és azt mondta:

- Te leszel a világ legjobb apája.

Már eltűnt a mosoly a számról. Flóra látta rajtam, hogy valami baj van. Már nem volt visszaút. Itt és most kellett megmondanom.

- Én...nem vagyok kész erre. - mondtam.

Ennyi se kellett neki, mert könnybe lábadt a szeme. Most, hogy kívülről láttam a dolgokat, nagyon elszégyelltem megam. Azt kívántam, bár ne én lennék.

- Hogy érted ezt? - kérdezte.

- Úgy, hogy nem vagyok biztos abban, hogy ezt folytatni szeretném. - mondtam.

Flóra felállt a kanapéról, elfordult és sírni kezdett.

- Ne haragudj, de nem tudok mit mondani. - mentegetőztem, majd próbáltam átölelni, de ő eltaszított.

Rettenetes volt látni kívülről a jelenetet. Éreztem, hogy egy világ dől benne össze. Nem hittem el,. hogy én ilyen voltam. Éreztem Flóra fájdalmát, átéreztem azt a csalódottságot és kétségbeesést mint amit ő érzett. Gyűlöltem magam. Legízsvesebben egy kis rovar lettem volna, amit a földbe taposhatnék jó mélyre.

Fogtam, elmentem a lakásból és utána soha többé nem láttam őt. Vagyis őket. Gyorsan elfelejtettem mindent, azt se tudom, megszülte-e végül.

Elmerültem a tanulásba és a munkába, nem is foglalkoztam mással, csak az informatika világával, arra törekedtem, hogy én legyek a legjobb, én legyek a kiváló a többi közül. Nem akartam többé emlékezni. Fiatal voltam nagyon.

Aztán a főiskola után kikerültem külföldre, ez már szinte teljesen elfeledtette velem a dolgokat, új életet kezdtem. Azóta se tudom mi van vele, nem beszéltünk, nem kerestük egymást.

Most azonban meg kell hogy mondjam, szégyellem magam. Nagyon.

Mérhetetlenül bánom, hogy így viselkedtem. Mit ér a karrier, mit ér a pénz, ha az ember nem lehet az érzelmileg teljes lény?! Mit érek én azzal, hogy egy kifulladt, öntelt, szürkle alak lettem?! Mi értelme volt munkámbeli sikereimnek, a tekintélyemnek, ha egy dohos pincében rohadok és itt fogok megdögleni???!!!

Sajnálom nagyon, hogy erre az egészre így kellett megemlékeznem :(( Nem éreztem valami miatt magam sohase teljes embernek. Sokáig fel se fogtam, de mindig is hiányzott valami az életemből.

Remélem egyszer megbocsát :(((( bár úgyse fog, meg miért is tenné.

Megállíthatatlanul fogy a kajám. Ha mindent jól számoltam össze, 2 hétre elegendő az élelmem!!! 2 hét!! Az semmi!! Áhh, én nem sok jót sejtek :(

Ha mégis kijutok majd innen, 100%, hogy az első náthavírustól lebetegszem, krónikus gyengeségben fogok szenvedni legalább egy hétig és farkasvagságom is lesz.

Nemrég kerestem Skype-on a kintieket, sikerült beszélnem az egyik szülőmmel. Azt mondja, "A Victor gépében lévő egységgel nem tudnak mit kezdeni", ezért keresik a pendrive-ot továbbra is.

Ebből én azt vettem ki, hogy a winchesterrel nem tudnak megbírkózni? Gondolom le van kódolva a filerendszer na és? Ha jelszavas védelmet használt Victor, akkor kérdezzék meg tőle. Nehogy már ilyeneken múljon ez az egész.

Annyi mindenből kimaradok, hogy az hihetetlen. A munkatársam Róbert, aki szintén keres engem, írt pár sort azzal  kapcsolatban, hogy mi a helyzet a jelenlegi informatikai cégnél ahol dolgoztam. Új beruházások vannak készülőben, az IBM egyik osztrák nagyvállalata 60%-os támogatást ad egy új project kidolgozásához. Német bankokhoz kellene új biztonságtechnikai szoftvereket írni.

A főnököm pedig megemlítette Róbertnek, hogy simán el tudna képzelni engem ennek a feladatnak a csoportvezetőjeként és sajnálja, hogy ilyen helyzetbe kerültem mint most :(

Ráadásul idekerülésemkor pályázatot nyertünk, melynek keretében szintén új kihívásoknak néztem volna elébe. Ez van, szerencsétlen vagyok.

Ma elkapták Victort és le is tartóztatták súlyos testi sértés é emberölési kísérlet vádjával. Éjszaka találtak rá az egyetem irodájában. Zseblámpával keresett valamit, kulccsal jutott be. Az éjjeliőrnek tűntek fel a fényvillanások az iroda ablakán keresztül, így értesítette a rendőrséget.

Egyelőre nem világos mit keresett, sem az, mi az amit tud. Biztosan emlékeztek arra, amikor írtam, hogy volt nála egy pendrive rajta videófelvétellel, amely a Draco Szövetséggel kapcsolatos. Nos, jelenleg is azt vallatják a rendőrök (szerintem ezekben a percekben is), hogy mit tartalmaztak a felvételek.

Félek...mi van, ha beveszem és többé nem jövök vissza? Nem akarok meghalni. De higyjétek el, teljesen másképp tapasztalom meg a valóságot ezekkel a tablettákkal. Hihetetlen.

Viszont hallottam már olyanról, hogy LSD-t, meszkalint kipróbáló fiatalok közül páran "ottragadtak", azaz nem jöttek ki az LSD-s álmukból és elmeházba kerültek. Mondjuk én amit próbálok az nem kábítószer, az 100%, nem tudom van-e egyáltalán köze a kábítószerekhez, de valószínüleg hasonlóan viselkedik az agyban.

Arra gondoltam, mi lenne ha beszedném, és odaát megnézém mi lett volna velem, ha nem megyek aznap éjszaka a panzióba és nem rabolnak el. Szerintetek?

Lehet bevennék mégegy tablettát. Jó lenne találkozni megintazzal a szemmel!! Olyan csodálatos volt!!!

Legalább addig se fogyasztom a kajámat! De áruljátok el (kiváncsi vagyok a véleményetekre):

most szerintetek mindez csupán az agyam kotyvaléka, vagy tényleg valamiféle kitágult valóságszint, amire az anyag segít betekintést nyújtani?

Azt írja, hogy a tabletta egy növényből készült a Draco Szövetség egyik kutatási osztályán. A növény gyökerének alkaloidái erős hallucinogének, akár az LSD. De ez a növény azonban nem akármilyen hallucinációkat okoz. Sorsfordító látomásokat!

Ha kipróbálom,  találkozhatok lényekkel...halott nagyapámmal és más halottakkal is.
Az anyagot egyes sámánok  ayahuascának hívnak. Ez tartalmazza  egy dimetil - triptamin nevű anyagot, amely valójában a növény pszichoaktív alkaloidjának  tiszta kivonata. Manuel azt írja, hogy akinek beadták ezt a szert...azok olyan élményekről számoltak be, melyeket el se tudunk képzelni! Ezek a beszámolók megváltoztatták a Draco Szövetség valóságról alkotott képét.

A dimetil – triptamin egy teljesen másik csatornára állítja az agyat. A DMT beenged minket a többi csatornára is! A többi létsík itt van az orrunk előtt, átszövik valóságunk minden részét. A DMT...amit én a kipróbálástól kezdve csak spirituális molekulának hívok...elvezet bennünket  más valóságokba. Mindezek ellenére valamennyire kételkedve olvasom Manuel Simon sorait.

Ugyanakkor személy szerint mindig is fenntartottam annak lehetőségét, hogy a szellemvilágok és a természetfeletti lények, amelyekről a sámánok is beszélnek, létezhetnek valamiféle objektív formában, amellyel a halllucináló agy képes kapcsolatba lépni, azaz nem egyszerűen ugyanannak a hallucináló agynak a fantasztikus és szubjektív kotyvalléka csupán. Mindez felbátorított arra, hogy én is megtapasztaljam mindezt, ezért is próbáltam ki a szereket.

Ja és elárulok nektek mégvalamit kedves olvasóim, amit eddig szintén jobbnak láttam inkább eltitkolni:

A tabletták kipróbálása előtt nem egyszer előfordult, hogy lekapartam az egyikről néhány miligrammnyi port és felszívtam kiváncsiságból, és ily módon lőttem be magam néhány éjszakára. Ilyenkor találkoztam mindig a falban lakó barátommal, a szer lehetővé tette, hogy lássam és kommunikálni tudjak vele.

Egyvalamitől azonban futkos a hátamon a hidegÍ: az utóbbi időben már józanul is előjön , olyankor is, amikor teljesen tiszta vagyok. :-S

Mostanában reggelente mint ahogy most is, már meg sem lepődök azon, hogy testemet kívülről figyelem a mennyezetről. Szerintem ezek a tabletta utóhatásai. Bármennyire is szokatlan volt, nagyon is élvezem ezt a testetlen állapotot, a súlytalanságot, a létezés könnyedségét. Ugyanakkor már nem látok magam körül sem embereket, sem más túlvilági lényeket, csak a szobát.

Több mint 12 órával azután, hogy a látomásaim véget értek, még mindig képtelen voltam lábra állni, ez az oka annak, hogy nem írtam olyan rendszeresen erre a blogra. Sokáig nem is nyertem vissza az erőmet, az egyensúlyérzékem is csak lassan tért vissza. Ezért is maradnak ki napok. Értitek már miért esik néha nehezemre írni ide?? Értitek már miért vannak kihagyások? Nem viccből nem írok, hanem mert elképesztően gyenge vagyok! De tisztulok, legalábbis úgy érzem...

Bizonyára észrevettétek, hogy kevesebbet írok. Ennek oka van. Olyan dolgok történnek velem, melyeket nem nagyon akarok, nem merek leírni. Az utóbbi időben meglehetősen közeli barátságba kerültem a barátommal is. Megfogadtam neki, hogy kevesebbet fogok ide írni.

Cserébe ő dolgokat mutat nekem.

De inkább leírom, mi történt velem pár nappal ezelőtt. Ugyan nem szóltam nektek, de az egyik fiókban találtam néhány tablettát. Még januárban rájuk bukkantam, de nem mertem bevenni őket, mert fogalmam se volt, milyen gyógyszerek. ezek, vagy milyen hatásuk van. Az is lehet, hogy méreg.

Szóval az volt,. hogy valamelyik nap, olyan 4 óra körül (már fogalmam sincs hány óra van, teljesen elvesztettem az időérzékemet) álmosságot éreztem, de nem voltam képes aludni, inkább unatkoztam. Ekkor eldöntöntöttem, hogy lesz ami lesz, beveszek egy tablettát és meglátjuk mi lesz. Hosszas töprengés után végül lenyeltem egyet és lefeküdtem, vártam a tabletta hatását.

Egy idő után úgy döntöttem, eleget feküdtem, inkább felállok mozogni egy kicsit. Ekkor megdöbbenve tapasztaltam, hogy végtagjaimat alig érzem. Lábaim mintha nem akartak volna engedelmeskedni. Kezeim a legkisebb erőkifejtéskor is remegni kezdtek. Szédülés és hányinger tört rám, erőtlenül rogytam vissza a kanapéra. Félelmetes volt tudomásul vennem, hogy a folyamat elkezdődött és beindult. Ha egyszer elkezdődik, semmi sem fordíthatja vissza.

Agyamon átfutott az a gondolat, hogy ezt valahogy át kell vészelni. Először a hallásommal jelentkeztek a gondok. Rettenetes csengést és zúgást hallottam, majd a látásom is rohamosan romlani kezdett. A tárgyak körvonalai kezdtek elmosódni, majd mintha valami fekete rács venné őket körül. Pár másodperc múlva már az órám se tudtam elolvasni, így le kellett mondanom arról, hogy az idő múlását kövessem. Szörnyű érzés volt, ahogyan a méreg lassan felszívódott a testemben, olyan érzésem volt, mintha lassan feldarabolnának és képtelenség lenne újra összerakni a testem olyanná, amilyen volt.

Ekkor behunytam a szemem, majd ágakat és leveleket pillantottam meg. A levelek kecses erezettsége finoman szőtte át azokat. Az ágakat mintha valami finom szellő ringatta volna. Kinyitottam a szemem és újra elém tárul a sötét szoba komor képe, majd amikor bezártam, ismét elém tárultak az ágak. Ezt követően újabb minták zúdultak rám és rámtört egy még erősebb szédülésroham. Rájöttem, hogy csak akkor tudom valamelyest csökkenteni ezeket a kellemetlen érzéseket, ha teljesen vízszintesen bámulom a mennyezetet. Ha egy kicsit is jobbra vagy balra fordítom a fejem, máris forogni kezdett velem a világ, leküzdhetetlen hányinger kíséretében. Amikor újra lehunytam a szemem, még nagyobb intenzitással törtek rám a kígyózó minták, mintha csak el akarnának lepni és lehúzni valami sötét mélységbe.

Aznap írt nekem Manuel Simon. Írta, hogy a hatóságok elől menekül, és azt mondta, szeretne ő is véget vetni ennek az egésznek. Megemlítette a tablettákat a fiókban, azt mondta, használjam azokat és megkapom a válaszokat. Hát így történt. Megbántam. Olyan élményem volt, amit képtelen vagyok leírni. Ma írtam Manuel Simonnak, mi ez a szer. Várom a választ.