Elfogyott a WC papír. Egy újat kellett elővennem. Nagyon vigyázok erre a WC-re, mert fogalmam sincs, hogy mi lesz, ha például eldugul. Kihez forduljak? Hívjam a vízszerelőket, hogy egy ajtó nélküli szobában vagyok és eldugult a budim? Kiröhögnének.

Az áramot pedig holnap kapcsolják le. Nem is bánom. Csak már nagyon izgatott vagyok. De legalább tudom, hogy az egyetem körül vagyok és ez jó érzéssel tölt el. Egyébként erős dohszag van. Néha hányingerem van tőle, ilyenkor nem is bírok halkonzervet enni. Te jó ég, már lassan három hete csak ezt a szobát látom!

Ha nem lenne itt ez a laptop, azt se tudnám, nappal van-e vagy éjszaka. Bár néha amikor szembesülök az idővel, igencsak meglepődöm. Volt, hogy azt hittem dél van, holott már este hat óra volt. Az időérzékem tehát már nem a régi. Azt hiszem, nehéz lesz visszaszoknom a hétköznapokhoz, ha még itt kell maradnom. Kezdek elszokni mindentől és ez nem jó. Az ember társasági lény, sokáig nem fogom itt bírni, az egyszer biztos. Az meg nem megoldás, hogy egy számítógéppel tartom a kapcsolatot a külvilággal.

Örülök ennek a laptopnak, hogy van nekem. Néha megölelem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.