Nem tudom szavakkal leírni, mennyire kétségbe vagyok esve. Nincs is kedvem írni. Azt se tudom, mikor sírtam utoljára...de ezekben a napokban nem egyszer jött ki könny a szememből...borzalmas és egyben elviselhetetlen. Minthsa ki akarnék törni egy kis ketrecből de nem tudok.
Sohasem kívánom senkinek ezt az érzést.
Arra gondoltam, hogy rövidzárlatot csinálok. Ha a környéken elmegy az áram, akkor az hátha gyanús lesz. Ha pedig valaki visszakapcsolja, akkor tudom, hogy nem vagyok egyedül. Drukkoljatok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek