ádám83 2009.11.27. 23:26

Nem tudom szavakkal leírni, mennyire kétségbe vagyok esve. Nincs is kedvem írni. Azt se tudom, mikor sírtam utoljára...de ezekben a napokban nem egyszer jött ki könny a szememből...borzalmas és egyben elviselhetetlen. Minthsa ki akarnék törni egy kis ketrecből de nem tudok.

Sohasem kívánom senkinek ezt az érzést.

Arra gondoltam, hogy rövidzárlatot csinálok. Ha a környéken elmegy az áram, akkor az hátha gyanús lesz. Ha pedig valaki visszakapcsolja, akkor tudom, hogy nem vagyok egyedül. Drukkoljatok.

A bejegyzés trackback címe:

https://theroom.blog.hu/api/trackback/id/tr181557625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gordon Freeman 2009.11.27. 23:33:49

Csak óvatosan! fel is gyulladhat vmi!! és ha nem kapcsojják vissza???:S:S sok sikert!:|

Gordon Freeman 2009.11.28. 00:03:22

nah?? nagyon sok ideje vagy már távol...nem kapcsojják vissza az áramot????:|:|

hopihecske1 2009.11.28. 12:25:36

Én drukkolok neked hogy sikerüljön,nagyon bezártság érzeted lehet!Mielőtt pánikba esnél,próbálj valami nagyon kellemes dologra koncentrálni,idézd vissza gyerekkorod kedves emlékét vagy nézz a neten olyan dolgot ami eltereli a figyelmedet!Kitartás!

Gordon Freeman 2009.11.28. 13:49:47

Jaja, ezt már én is mondtam neki, csak én zenére gondoltam! :D
süti beállítások módosítása