Nem tudom ki mennyire ismeri a Netwriter nevü programot, de nekem állandan fut a gépen már a kezdetektől fogva. Én szándékosan nem is kapcsoltam ki, mindig is hagytam, hogy fusson autómatikusan.

Ma pedig váratlanul megnyílt egy ablak. Belső hálóról üzent nekem valaki. A log:

Névtelen[16:28]: Hello Adam

Ádám[16:28]: Üdv! Ki vagy???

Névtelen[16:28]: A szobaban vagy?

Ádám[16:28]: Igen. Ki vagy???? Segíts rajtam!! Hogyan juthatok ki?? Kérlek segíts!!!!

Névtelen[16:29]: Ne bizz meg Victorban.

Ádám[16:29]: Ezt hogy érted?

Névtelen[16:29]: A pendrive nala van. Nem lett volna szabad megneznie a felvetelt.

Ádám[16:30]: Miért?? Mi van a felvételen???? Miért nem vagy világos??? Segíts!!!!

Névtelen[16:30]: Olyan dolgok fognak tortenni, melyeknek nem lenne szabad bekovetkezniuk.

Ádám[16:31]: Tessék???? Miről beszélsz???

Névtelen[16:32]: A kek oroszlan a valasz.

Ádám[16:32]: Mi? Mi az????

Ádám[16:34]: Hallod!!! Itt vagy még?????

-

A következtetéseket vonja le mindenki maga. Mostmár mégjobban tudom, hogy szart se tudok. Victorral meg elbeszélgetek.

Most majdnem eldugult a WC, eléggé meg is ijedtem. Mivel szemetes nincs, ezért a legtöbb papírt a WC-be dobom, majd lehúzom. Most viszont egy kicsivel többet dobtam bele a kelleténél, és a víz visszafolyt. Szerencsére azonban egy fadarabbal kikotortam belőle a dolgokat. Már jól működik.

Ez a sok konzerv viszont nem tesz jót. Semmi vitamint nem eszek, érzem hogy gyengülök. Nem lesz ez így jó. A halkonzervet például már annyira unom, hogy tegnap reggel hánytam is tőle.

Visszaírt az ismeretlen valaki, de csak annyit, hogy nem minden az, aminek látszik. Most ezt nem írtam. Válasz volt ez arra a levelemre, hogy nem fogom feladni és ki fogok innen jutni. Ebben senki és semmi nem akadályozhat meg.

Egyszer voltam hasonló helyzetben. A történet Róberthez kapcsolódik. Egy titkosító proramon dolgoztam. Több héten keresztül dolgoztam rajta. ByteSub transzformáció, polinomok, képletek feküdtek az aszalomon a gépem mellett. Szükség volt írni is, mert folyamatosan számoltam. A Sun hírdetett egy pályázatot, erre írtam az algoritmust. Vészesen közeledett a határidő. A nyertes pályázó véglegesített külsős munkatársi szerződést, valamint 40 ezer Eurót kapott. Tudtam, hogy az enyém lesz a legjobb, mivel csak hárman voltunk pályázók és értesüóléseim szerint senki sehol sem tartott rajtam kívül.

A pályázati időszak vége felé azonban kiderült, hogy az egyik pályázó - amerikai kapcsolatai lévén - lopott kódokat használ és azokat implementálja az agoritmusába, amely tökéletesen működött. Ekkor elveszett minden reményemn. Feladtam a több hetes felkészülésemet, lesöpörtem, összegyűrtem az asztalon mindent. Kétségbe voltam esve. Ekkor azonban Róbert reményt villantott fel bennem. A Sun-nál igen befolyásos ember volt akkoriban. Több üögyveztetővel is nagyon jó barátságban volt és garantálni tudta a sikeremet. Közölte, hogy nyugodjak meg, az én kódom tiszta, nem lopott, és nyerni fogok. Megbeszéltük, hogy beveszem én is a munkámba, mint fejlesztőt és majd úgy nyilatkozunk, hogy közösen fejlesztettük a kódot, persze minden engem illet, hiszen én dolgoztam rajta heteken át.

A nyertes páléyázó kihírdetésének napja egy nagy összejövetel volt a Sun londoni központjában. Sok neves programozó és szakember eljött. Még a Microsofttól is. Mivel Róbertet szinte mindenki ismerte, ő lépett fel  a színpadra, hogy megköszönje pályázatunk sikerét. Az én nevemet azonban meg sem említette.

Én azon az estén csakm ültem a színfalak mögött a széken.Neki gratulált mindenki.

A felkínált állást ő fogadta el, ő vitte el a pénzt is. Utólag közölte velem, hogy neki sokkal nagyobb munkája volt ebben, mivel nagy köveket kellett megmozgatnia.

Írt nekem ismét az az ismeretlen valaki, aki már korábban is. Közölte, hogy felesleges vizsgálódni nekem is és a nyomozóknak is mert úgyse fog senki semmit se találni. Van egy érdekes mondata, miszerint olyan hatalommal állok szembe, mely ellen esélyem sincs küzdeni. A levél lényege az, hogy álljak le a kutakodásokkal. Ugyanarról az egyetemi címről jött, ahonnan korábbról is írt.

Visszaírtam neki, hogy sajnálom, de nem fogok tétlenül ülni és várni, hátha egy légkalapácshangra ébredek majd. Már nagyon nem bírom itt. Egyre többször tudatosul bennem a kísérteties csend és elhagyatottság. Az adrenalinszintem ilyenbkor feljebb kúszik. Az agyamban sokszor nemkívánatos gondolatok bukkantak elő, de ennek oka talán az, hogy olyan érzésem van mintha valakik figyelnének. Állnának körülöttem. Mivel azonban inkább a józan eszembre hallgatok, gyorsan el is hesegetem ezeket a gondolatokat.