Hihetetlenül furcsa álmom volt az éjszaka. Ennyire valóságos még sohasem volt.

Azt álmodtam, hogy az a bizonyos éjszaka volt. Amikor Róberttel, meg Mariannal együtt ittam a kávézóban, még novemben. Mivel eredetileg is volt egy csomó befejezetlen munkám, úgy döntttem kockáztatok, és beülök a kocsiba, hogy reggelre hazaérjek. Gondoltam úgyse lesz senki az utakon, főleg rendőr nem, hajnalban biztos senki nem fog igazoltatni.

Határ meg úgysincs már, mivel az EU-ban vagyunk. Na beültem a kocsiba, de ugyebár ittas voltam és elindultam ahelyett, hogy taxit hívtunk volna és elvitt volna a fogadóba. Lehúztam mégegy felest. Igaziból is lehúztam még egy felest, csakúgy mint az álmomban.

Miután elindultam, rá egy félórára kezdtem érezni a pia álmosító hatását. De a legutolsó vodka is eléggé beütött azt hiszem. És ekkor le akartam vágni egy kanyart, mikor annyit láttam, hogy egy kamion van előttem. Belecsapódtam és minden elsötétült. Olyan zinten felriadtam, hogy két percig tartott, míg észhez tértem.

Olvastam valahol, hogy nem csak egyfajta jelen létezik, hanem sok-sok egymás mellett, mivan ha ez egy másik jelen volt, amiben meghaltam?? Arra gondolok, hogy ez akár egy másik lehetséges világ volt, amiben elindultam és meghaltam, mivel nem mentem a fogadóba, így nem kerültem a szobába sem.

Lehet, hogy meghaltam volna, ha nem kerülök ide????

Mi van akkor, ha a szoba mentett meg? Mi van, ha a szoba akarta, hogy így legyen?

Jó, mondjuk csak egy álom volt, de ez elég valóságosnak tűnt. Egyébként amióta a szobában vagyok, sokkal elevenebbek az álmaim. Eddig is gyakran emlékeztem az álmaimra, de itt ebben a helyiségben mintha élénkebbek lennének.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.