Valami autómata fúró-szondával (ne kérdezzétek mi az :D) elkezdték fúrni a kút belsejét Voinesti mellett. Így nem kell félni a sugárzástól. Egy másik csapat meg készül a hegyekbe, ami egy másik feltételezett pont.

Én pedig folyamatosan figyelek, nem hallani-e a fúrók hangját. Ha nem, feltételezhetően a másik ponton vagyok. Jó lenne már, mert a kajám mondhatni elfogyott. Pár doboz konzervem maradt. Holnapig elég, úgy számoltam. Most mi a szart csináljak?!

Megírtam piszkozatban egy levelet, amit elküldök Flórának. Az egyik közösségi oldalon (szándékosan nem mondom melyiken) rajta van, bár már lehet említettem.

Leírtam neki hogy sajnálok mindent amit tettem, remélem egyszer megbocsát. Az ember mindig olyankor veszi észre hogy valami mennyire fontos volt neki, amikor már nincs. Így utólag azt kell, hogy mondjam, sokkal teljesebb életem lett volna ha vele maradok sőt, boldoggá tehettem volna valakit. Lett volna értelme az életemnek is. 

Most hova jutottam? Hiába a munka, a karrier, a pénz, ti is láthatjátok, hogy itt rohadok bent...semmi értelme. Megfosztottam magamtól egy gyereket is!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :(((((( Azóta se volt valami jó kapcsolat azokkal a barátaimmal, akik Flórát támogatták, a szüleimmel se volt valami jó a viszonyom mióta Flórát elhagytam. Velük csak azóta értékelődött fel, mióta a szobában vagyok.

A levelet már vagy háromszor olvasom újra. Belinkeltem neki a levélbe ennek a blognak a linkjét is. Még gondolkodom, elküldjem-e egyáltalán.

Hamarosan kijutok, nemsokára jönnek értem, itt lesz a lehetőség, hogy jóvá tegyem a dolgokat...csak sajnos ez nem lesz ilyen egyszerű :((

Egyébként hihetetlen érzés, hogy ennyi volt :))) És pont 30-a körül, azért ez nem hihetetlen? Egyre inkább úgy érzem, előre megírták mikor fogok kijutni :))