Na épp most beszéltem a szüleimmel. A rendőrség elindult azon az útvonalon, amerre én is tartottam. Az egész ugyanis azzal kezdődött, hogy elmentem Erdélybe néhány barátomhoz, akikkel már régen találkoztam. Tavaly ismertem meg őket, kint dolgoztunk Angliában egy cégnél, de megbeszéltük, hogy majd elnézünk egymáshoz látogatóba. El is indultam hozzájuk, találkoztunk, este beültünk egy bárba meginni néhány sört, majd mentem a panzióba ahol kibéreltem egy szobát. A panziót én magam találtam, a többiek mondták, hogy a környéken rengeteg van.

Addig minden rendben is ment, amíg lefeküdtem aludni. Egészen addig, amíg itt keltem fel! Akkor az első dolgom az volt, hogy ütni-vágni kezdtem a falakat ahol csak tudtam. Ordibáltam, ahogy csak tudtam. Most is folyamatosan elordítom magam, hogy valaki halljon meg, de semmi. Tömör falak vesznek körül! Egyszerűen hihetetlen!

Két órán keresztül vertem a falat, üvöltöztem, az sem érdekelt, hogy van a helyiségben számítógép. Utána felvettem a kapcsolatot a külvilággal, már tudnak rólam a hozzám tartozók. De annyira elfáradtam, és ki vagyok merülve, hogy írni sincs erőm!

Próbálok higgadt maradni. Emlékszem rá, hogy volt egy dokumentumfilm, ami a túlélésről szólt. Itt elmagyarázták, hogy vészhelyzetben a pánik és a stresszelés okozza a kimerültséget és ez okozza a legnagyobb energiaveszteséget. Úgyhogy most megpróbálok nyugodt maradni, akármennyire is fullasztó itt lenni. Nem tudok mit csinálni, mert négy tömör fal vesz körül. Inkább megpróbálok kapcsolatba lépni minél több emberrel az interneten keresztül.

A nevem Neuman Ádám, azért nyitottam ezt a blogot, hogy mindenki olvashassa, mi történik velem. Valójában még én magam sem jutottam el arra a szintre, hogy felfogjam, a körülöttem zajló eseményeket.
 
Kezdjük azzal, hogy olyan három órával ezelõtt egy olyan szobában ébredtem fel, ahova fogalmam sincs, hogyan kerültem. A legfurcsább az az egészben, hogy ennek a szobának nincsennek nyílásai. Szó szerint sehol egy ajtó, vagy egy ablak. Egyedül egy szellõzõ nyílást találtam, de az is olyan kicsi, hogy alig férne át rajta valami. Amit írok az nem kamu, nem kitaláció, ez a teljes valóság. Bár inkább csak álmodnám.
 
Miután felébredtem, és körülnéztem, gondolhatjátok mennyire pánikba estem. Sehol se találtam egyetlen nyílást se, ahonnan beszûrõdhetne egy kis fény. A plafonon lóg egy darab villanykörte, az világítja be a helyiséget, így elég nagy a félhomály.
 
Nem akarok senkit sem meggyõzni arról, hogy amit írok az igaz, mert én sem hiszem el. De a szobában az egyetlen dolog, amivel tartani tudom a kapcsolatot, az ez a számítógép, amelyrõl írok. Pontosabban egy netbook. Nem tudom ki tette elém, de rá van kötve az internet és miondent el tudok érni rajta. Már értesítettem a családom, õk a rendõrséget és a helyi médiát is. Nyomozni kezdtek utánam. De az a legszörnyûbb, hogy nincs a helyiségnek kijárata, mintha egyszerûen csak befalaztak volna ide!
 
Képtelenség megállapítanom, hol lehetek pontosan és ami még aggasztóbb, hogy kerültem ide? Higyjétek el, átkopogtattam az összes falat, a plafontól a padlózatig, de nem találtam sehol sem egy üreget, lyukat vagy bármi mást, ahonnan ki tudnék jutni. Átnéztem, hogy a vezetékek hova vezetnek, de azok is csak a falba, képtelenség nyomonkövetnem. Mindenesetre ezt a szobát valakik ki kellett, hogy építsék, hiszen megvan benne minden, amire szükség van.
 
Tõlem balra a például egy hûtõ áll. Amellett egy szekrénysor, rajta különbözõ ételek. A hátam mögött egy ágy, balra egy kisebb szekrény. A hûtõ tele van mindennel! Fõként konzervekkel, sajttal, zöldségekkel, tejjel, minden olyannal ami egy átlagos háztartásban megtalálható. A szekrélnysor polcain pedig pontosan 65 liter víz van, ami ha jól számolom, két hónapra elegendõ. A szobában van még egy apró zuhanyzófülke, mosdó és WC is. Mintha képszültek volna arra, hogy én itt leszek!
 
De iszonyatosan félek és rettegek! A szüleimnek már mutattam MSN-en keresztül a szobám és õk sem hiszik el, ami történik! A chaten, fórumokon nem hisznek nekem, így inkább ide írok! Megõrülök!
 
Mivel programozó vagyok, így értek valamit a számítógépekhez, megpbáltam az IP címem alapján visszakeresni hol vagyok, de zsákutca. Minden traceroute a 211.138.124.200-as címet adja ki, ami egy kínai proxy szerver. Nyilvánvalóan nem kínában vagyok, bár már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán Magyarországon lehetek-e. Ugyan ki építene otthon regy ilyen pincét, aminek semmiféle bejárata nincs? Valami elmebajos? Gyilkosok? Vagy ez csak a Kész Átverés show? Ha igen, akkor könyörgöm elég volt, nagyon hatásos, de mostmár elég!
 
Közben idõnként szerkesztem a hozzászólásom, hogy bõvítsem. Tehát a hûtõ tele van mindenféle konzervvel: hal, májkrém, darált hús, stb. Sajt, vaj, margarin, felvágottak vannak bõven. Nem túlzok, ha azt mondom, konzervbõl elég lenne több hétre. A csomagolásuk a termékeknek azonban érdekes. Már ha lehet csomagolásnak nevezni, metrt nincs is csomagolásuk, ugyanis el van róluk távolítva a papír. Sima fémdobozokat látok mindenhol. A vízzel is ugyanez a helyzet, átlátszó palackok hevernek a polcokon.
 
Én azonban nem vagyok éhes, nem is tudnék enni. Igen nyomasztó itt a légkör, és rohadtul idegesít, hogy egy ablak sincs sehol! Egyszerûen nem hiszem el! De mégis hogyan? Hogyan lehetséges ez? Esküszöm, real-time-ba fogom küldeni az internetre a webkamerám által készített képeket, mert ilyen nincs!