Már nem kell sokat várni!

A szoba félelmetes titka hamarosan könyvben is olvasható, új szereplőkkel, új helyszínekkel, új koncepcióban!

Részletek a könyvből:

"A szoba mintha időtlen-idők óta ugyanott állt volna. A múlt, a jelen, s a jövő mintha egyszerre létezne odabent. Akárkik is építették, biztos volt benne, hogy nem evilági technológiával készült."

***

"A hadnagy már órák óta álldogált Newport kikötőjében. Annyira belemerült gondolataiba, hogy észre se vette, hogy cigarettája már rég elégett. Csak egyvalami járt a fejében: ha kell, a föld alól is előkeríti a férfit".

***

Allan Bennett egy kopasz, sportos testalkatú, harminc év körüli férfi volt. Sötétzöld, zsebes nadrágot viselt, fehér pólót és drappszínű kapucnis felsőt. Ránézésre az ember egyáltalán nem mondaná meg róla, hogy médium. A hadnagy nagyon kételkedett képességeiben, tulajdonképpen nem is bízott abban, hogy bármiféle támpontot fog nyújtani."

***

"A nyugalom amit érzett, döbbenetes volt számára. Olyan volt akár egy végső megnyugvás. Még sohasem érzett ilyet korábbi transzaiban. Egy félhomályos szobában állt. Valahogy úgy érezte, hogy egy teljesen másik világban jár, aminek megszűnt az ideje, és soha nem is volt múltja. Ez nem is a halottak birodalma, nem is a túlvilág volt. Ez valami egészen más."

***

Odament a szekrényhez és leemelt róla egy kést, majd leült az egyik sarokba. Térdeit felhúzta magához. A késsel simogatni kezdte a karját. Arra gondolt, milyen lenne most ejteni egy nagyobb sebet a karján és hagyni magát, hogy egyszerűen csak elvérezzen. Szépen, lassan...nyugodtan...Aztán egyre könnyebbnek érezni magát. Elfelejteni mindent....felébredni egy új világban."

A könyv heteken belül a könyvesboltokban, illetve megrendelhető Interneten is!

További információk hamarosan ugyanitt!

Kiváncsi vagy mi történt a szereplővel?

Érdekel, mi a rejtélyek háttere?

Kiváncsi vagy, milyen szörnyű titkot őriz a szoba?

A misztikus történet tovább folytatódik!

TITKOK SZOBÁJA - hamarosan könyvben is!*

*A könyvbeli események történetvezetése némileg eltérhet a blogon leírtaktól, de az a  történet témáját jelentősen nem befolyásolja.

Úgy volt megbeszélve, hogy este nyolc órára ideér a csapat. Most van nyolc óra, ha nincsennek is a fejem felett, már nagyon közel kell lenniük.

Lehet, hogy csak a képzeletem játszik velem, de mintha nagyon halkan kutyák ugatását hallottam volna. Persze ez nem valószínű, mivel a föld alatt lehetek, több méter mélyen csak már annyira izgulok, hogy az idegrendszerem túl van feszítve.

Én viszont döntöttem. Nem volt könnyű. Egy nagyon nehéz döntést hoztam. Talán életem legnehezebb döntését. Azt hiszem ez lesz az utolsó bejegyzésem. 

Elforgatom a kereket. Bevállalom. A szobának költöznie kell. Felfedezték. Itt nem lehet többé. Megmentem. Akkor is, ha ez csapda, és halálos mérges gáz szabadulna fel, vagy felrobbannék, vagy beomolna a szoba. Kockáztatok.

Egész életemben nem hoztam soha egy olyan döntést, ami igazán mások érdekeit szolgálta volna. Most ő miatta döntök így. Bizonyítanom kell. Ezzel talán megmentem sokak életét is.

Drága kommentelők!

Köszönöm, hogy voltatok nekem! Hadd köszönjem meg Nektek az idáig nyújtott segítségeteket! Sok-sok jó tanáccsal láttatok el engem ez alatt a hosszú idő alatt. Hogy most pontosan mi fog történni, nem tudom. Talán egyszer megtudjátok. Talán soha. De hosszú és tanulságos volt az itt töltött idő számomra.

Kérem, bocsásson meg mindenki, aki szerette volna, hogy a kijutás mellett döntsek!!!! Ne haragudjatok rám ti se!! De azt hiszem az életem rettegésben telne. Hiszem, hogy igen komoly okkal vagyok itt, amit nem tudhatok le egyszerűen csak azzal, hogy itt üljek ölbetett kézzel. Talán ti is így döntenétek.

Bárcsak teljes életet élhetnék Veled! Bárcsak nem így alakultak volna a dolgok! :(( Bocsáss meg kérlek!!!!! Azt kívánom légy mindig is boldog!!!!

Most búcsúzom, és teljes erőmmel elforgatom a kereket.

SZERETLEK FLÓRA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Flóra még egyelőre mindig nem lépett be a közösségi oldalra.

A francba is!!! Igazán elküldhettem volna hamarabb is azt a levelet!!! Pedig az utolsó bejelentkezése épp nem sokkal azelőtt volt, hogy elküldtem neki a levelet. Sajnálom :((( Úgy tudnám szeretni! Úgy szeretném boldogan látni!!

Micsoda egy szemét gazember vagyok! Még csak azt sem tudom, van-e saját gyermekem! Kit érdemelne meg egy ilyen ember?! Mégis ki bocsátana meg egy ilyen embernek mint nekem?! Nem csodálom, ha meg kell halnom...

De tény, hogy eddig valahogy nem azt az életet éltem, amit élnem kellett volna. Mintha a korábbi kinti életem nem az lett volna aminek lennie kellett volna...furcsa...A kerék viszont mintha már nyikorogna egy kicsit!

Próbálom elforgatni a kereket. Teljes testemmel ráfeküdtem és toltam. Iszonyat nehéz!!!!!!!!! Be van ragadva.

Ezenkívül beszéltem a szüleimmel, ha minden igaz, este nyolc órára ide is ér a csapat! Egyre jobban izgulok, már a torkomban dobog a szívem. És a furcsa az, mennyire vártam ezt a pillanatot több hónapon át és most azt kívánom bárcsak lenne még élelmem és még pár napom!!!

Egyre jobban szorít az idő!

Kértem a szüleimet hogy továbbítsák a rendőrség felé, hogy legalább egy kis időt hagyjanak még nekem gondolkodni, de már nagyon közel járnak! Szerintem néhány nagyobb domb és fás terület választ minket el egymástól.

Beszélni akartam egész délután Iov-al, de NEM JÖN ELŐ!!!!!!!!!!!!

Nem igaz!! Áhh!! Próbálom elforgatni ezt a szart is, de nem mozdul. Nagyon nagyon rossz előérzetem van!!!! Nagyon durván érzem hogy így nem lesz jó. És ami a legrosszabb az az, hogy a szeretteim nem értik meg ezt!!!

Mostmár meggyőződésem, amit Iov javasolt, hogy el kell költöztetnem a szobát! Úgy érzem végre van valami életcélom. A kérdés az, hogy bevállalom-e így az utolsó pillanatban. Egész délután mérlegelek, majd megőrülök már annyira ideges vagyok!!!

De még azt se tudom, mi fog történni pontosan, ha elforgatom a kereket!! Vagy hagyom a francba az egészet, vagy mostmár tényleg csinálok valamit!!!!

A csapat már nagyon közel van, hamarosan ideérnek. GPS-el jönnek, így garantáltan pontos a helymeghatározás. Annyi biztos, hogy egy kút van itt is az adott koordinátán, tehát ha már a kutat elérik akkor onnantól kezdve hallani fogom a fúrók hangját.

Rossz előérzetem van.

A rendőrség csapata kutyástól, sőt fegyverestől jön errefelé, mégis úgy érrzem nincs valami rendben. Ahogy vártam hónapokig a kiszabadulásom napját, most úgy félek tőle. Bárcsak lenne még egy kis idő kideríteni mi is folyik itt valójában. Bár úgy érzem, hogy a szobával való kapcsolatom olyan mértékben megerősödött, hogy egyre kevésbé vagyok képes elmenni innen.

Ne értsetek félre, alig várom hogy kiujussak innen de utána szerintem nem lesz minden rendben. Nem szeretnék legalábbis menekülni, és attól rettegni hogy mikor halok meg.

És mi van ha kijutok és azt követően újabb emberek kerülnek ide? Mi van ha van itt valami csapda? És ha majd fúrni fogják a szobát, történni fog valami szörnyűség?! Iov szerint ha elköltöztetem a szobát, azzal megmentek mindent.

Nem lenne tisztább a lelkiismeretem?!

A csapat már úton van ide, jönnek. Minden hozzátartozóm olvassa a blogot, azt mondják ne csináljak semmi őrültséget.

Közben sikerült kiásnom (illetve széttörnöm a betont) a padlózatot. Hát egy nagy kerek fémtekerő van benne, vízszintesen. Az alja egy vastag fémes cső, ami lenyúlik a föld alá. A tekerőn értelmetlen feliratok, pontosabban szimbólumok vannak. Nem tudom mit jelentenek, próbáltan neten rájuk találni, de nincs kép.

Próbáltam megmozdítani, de nem sikerült, be van rozsdásodva az egész. Szerintem évtizedekig nem használta senki. Fogalmam sincs, mi célt szolgál. De kétlem, hogy bárki is felfedezte volna előttem.

Nah, haladtam az ásással. Szétvertem a betonzat egy jó részét. Nagyon féltem mit találok, de úgy látom, valami fémes kerékszerű dolog van az üregben. Mint egy...kerek fémzár, mint amilyen a páncélszekrények vagy a tengeralattjárók ajtaján van. De ez elég nagynak tűnik. Még nem néztem meg teljesen, de szerintem ezt forgatni kell.

Egész éjszaka sírok. Több hónapja itt vagyok egyedül, nem láttam a barátaimat, a szeretteimet, akik nagyon hiányoznak :((

Flóra sem írt még.

Mégis egy olyan elhatározáson gondolkodom, ami vagy őrültség, vagy hőstett. Hm, miket beszélek én...:D Vicces vagyok nem?

De nem tudom...a ládában lévő képek azt bizonyítják hogy voltak itt előttem, és lesznek is, hacsak nem csinálok valamit. Lehetnek következő áldozatok. Úgy érzem utánam lesz még valaki. Vajon akik itt voltak előttem, ők nem tudták mit kell tenni? Nem voltak elég bátrak?

És Manuel Simon, az egyedüli ember aki kijutott, ő még mindig menekül a "halál" elől? Lehet ettől akar engem megóvni, mert ő is csak menekül? Milyen titkokat őriz?

Jajj, nem tudom. Szerintetek mit csináljak?! Pusztulok meg az éhségtől. De reggel elindul a csapat és itt is lesznek a délutáni órákban. Addig mentsem meg a szobát? De hogyan??

Nemrég újra találkoztam Iov-al.

Azt hiszem klezdem megérteni a dolgokat. Idézek fejből (bocs a béna fogalmazásért, szóról-szóra nem emlékszem).

Amikor előjött a falból így kezdte:

- Nos Ádám, sikerült dönteni?

Úgy éreztem, mostmár határozottnak kell lennem. El kell döntenem végre egyszer s mindenkorra, mit akarok.

- Igen. Teljes életet szeretnék. Kijutok innen és boldoggá teszem Flórát. - feleltem.

- Ádám... - sóhajtott - mennyivel fogod jobban érezni magad ha azzal nyugtatod magad, hogy minden rendben lesz? Flóra válaszolt már?

- Nem.

- Ismét sóhajtott - Honnan tudod, hogy egyáltalán szóba fog állni veled valaha is?

- Kell valami remény, ami erőt ad.  - mondtam. Tudat alatt talán...ez tartott mindvégig életben. Hinnem kell benne.

- És magadbam hiszel? - kérdezte.

- Nézd. Meg kell próbálnom. Ha meg kell halnom, meg kell halnom. Ígyis-úgyis meg fogok.

- Nézz körbe Ádám! Szerinted mi értelme volt egy mindennel felszerelt szobának, ha meg kell halnod benne?! Tudod jól te is, hogy okkal vagy itt! Ha kijutsz innen, akkor saját magad elől fogsz megfutamodni! De a saját valóságod elől akkor sem tudsz elmenekülni! Még mindig itt a lehetőség, hogy...

- Hogy?? - kérdeztem.

- Akár hős is lehetsz! - szólt Iov. Ekkor nagyokat néztem.

- Hogy érted azt hogy hős? Méghogy én??

- Mentsd meg a szobát, mentsd meg a világot. Emlékszel? Ha elmenekülsz, azzal folytatódni fog a lánc és a szoba további áldozatokat követel majd. Eldöntheted, hogy megmented-e magad és másokat is. Eldöntheted, hogy te legyél-e a következő...vagy te legyél az utolsó.

A szoba mibenlétével kapcsolatos fejtegetéseim egyre inkább igaznak bizonyulnak. Fogalmam sincs, hogy hogyan, de tény, hogy előttem több száz ember volt ebben a szobában és ennek még nincs vége, hacsak nem lépek valamit. Talán mégsem kellene hagynom, hogy megtaláljanak. Talán a szoba büszke lesz rám, ha megmentem. És ha megmentem, megmenthetem a világot is.

Holnap itt lesz a csapat. Hihetetlen.

Iov azonban nem akar elengedni. Hallottam a fejembe, hogy azt mondta hogy Manuel Simon is megbánta, hogy kilépett a szobából amikor az még Voinesti mellett volt. oO

Ezek szerint csak igaz amit beszélek!!!!!! A szoba korábban ott lehetett!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Egyébként nem tudom észrevettétek-e, de rájöttem egy érdekes dologra.

Iov

Voinesti visszafelé ISTEN IOV.

Ez jelent valamit? Vagy csak véletlen?

Pusztulok meg az éhségtől. Némileg elterelte a figyelmem az alábbi e-mail, ami a normál postafiókomba jött. (neuadam kukac freemail.hu)

Az ügyvéd nevét szándékosan megváltoztattam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Tisztelt Neuman Ádám!

Enrico Friedman vagyok, Manuel Simon jogi képviselője. Mivel védencem közvetlenül nem tud kapcsolatba lépni Önnel, mint jogi személy, kötelességem továbbítani Önnek  szóbeli üzenetét. Tájékoztatom, hogy a levelem nem bizalmas jellegű, az ügy kimenetelét nem befolyásolja.

Diktafonnal rögzített hangfelvételem tartalma a következő:

Üdvözletem Ádám, sajnálom hogy sohasem tudtunk személyesen beszélni. Tekintettel a helyzet kritikus voltára, ügyvédem által közvetíteném feléd az üzenetemet. Előre is szeretném elmondani, hogy nem akarlak befolyásolni semmiben, bármiféle döntés kizárólag a te akaratod szerint történjen. Először is, nyilvánvaló hogy ki fognak szabadítani, mert a koordináta helyes. Ugyanakkor tudnod kell, hogy az életed kijutásod során továbbra is veszélyben lesz. Az se riaszt vissza, ha az általam elmondottak miatt börtönbe kerülök, de mivel segíteni akarok neked, tudd, hogy nem leszel biztonságban. Ne gyilkosokra gondolj, akik várják az adódó pillanatot, hanem sorszerű események láncolatára, melyek akkor is kialakulnak ha nem akarod. A szoba megfelelő védelmet nyújt számodra. Nem tudom elmagyarázni hogyan és miért, erre kevés az idő. ide figyelj, Ádám. Ha túl szeretnéd élni ezt az egészet, semmiképp se hagyd, hogy rádtaláljanak! A saját érdekedben mondom, mint jó barát. Hallgass rám. Ne hagyd, hogy kiszabadítsanak! Ha mégis úgy döntesz, hogy kijössz onnan, kérlek keress meg engem személyesen, amennyiben módodban áll! De ismét elmondom: semmi se kötelező. Azt csinálsz, ami szíved joga. Sok szerencsét. Manuel.

Felhívnám figyelmét, hogy a fenti audiófelvétel kizárólag a védencem véleményét tükrözi, amely semmiféleképpen nem szándékozik befolyásolni az Ön döntését az ügy kimenetelére nézve. Kérem, hogy mindenképp tájékoztasson és tegyen kijelentést arra vonatkozólag (akár e-mail formájában) a Brassói III. Kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának igazhatósága felé, hogy amit dönt, az kizárólag saját megfontolásai alapján történik.

Üdvözlettel; Enrico Friedman

Most erre mégis mit mondjak?! Majd én megmondom mit csinálok! Folytatom a padlózat bontását és közbven várom hogy jöjjenek! Egyébként meg tök mindegy, mert mindenki olvassa a blogot aki kapcsolatban áll velem, tehát itt és most kijelentem a dolgot az ügyvéd örömére:

Ha meg akarok dögleni akkor meg akarok. És nem ismerek semmiféle Manuel Simont akire hallgatnék. Na így jó lesz?!!

De döntöttem: kijutok, alig várom már a napfényt, meg hogy pizzát egyek, tiszta vízben fürödjek, meg mindent!

Flóra még nem írt...de már nagyon várom a válaszát. Néztem az adatlapját, még nem lépett be.

Nem is tudom mitől félek jobban. Flóra válaszától vagy attól, hogy holnap április 30-a.

Ma délelőtt megkezdőtött a kiszabaítási akció. Mivel a megadott koordinátát annyira nehezen lehet megközelíteni, a helikopter is csak néhány kilóméteres távolságban tud leszállni biztonsággal. Úgy tudom, a helikopter többször mfordult. A szüleim is rajta voltak, a leszállás mellett felállítottak egy rögtönzött laboratóriumot, ha lehet így nevezni.

Mindenképp gyalog indul el a csapat, hozzák a felszerelést. Az automatizált mélyfúró vagy hogy hívják cipelése okoz gondot, mivel egy több száz kilós szerkezetről van szó. Mindemellett ismét volt egy álmom.

Ezúttal egy januári napon pillantottam meg magam a temetőben ahogy a téli fagy kikezdte a koporsómat benne kukacos testemmel, ahogy a férgek és a rovarok lakmároznak az arcomból. Szörnyűséges volt...

Ezenkívül az éhség teljesen eluralkodott mostmár rajtam. Meg tudnék enni bármit, még a vasat is, ha szerves lenne. Ha ez így megy tovább, kénytelen leszek levágni az egyik újjam.

A talajzatot pedig folyamatosan verem az asztal alatt. Nekem úgy tűnik, egy nagyobb üreg van alatta. Be is fér már a kezem, de nem tudtam semmit se kitapogatni.

Megettem az utolsó tartalékban meghagyott konzervemet. Úgy ettem mint aki még sohase evett. Jobb nem lett tőle. Sőt, rosszabb, még éhesebb vagyok és mégjobban csorog a nyálam, nem tudom már hova törölni. És gyengülök...érzem...

Közben rájöttem egy-két dologra. Iov éjszaka ugyebár azt mondta, költöztessem el a szobát. Mondjuk ezt nem tudom, hogy érttte. De mi van, ha a szoba mobilis? Tudom, képtelenségnek tűnik, de tényleg mi van, ha a szoba változtatja a helyét? Szerintetek ez nem lehetéges?

Csak mert ez adhat némi magyarázatot arra, hogy miért vannak radioaktív fémvegyületek a  Voinesti nevű település melletti mezőn, a második koordinátán. Mi van ha a szoba ott volt előzőleg és valamilyen úton-módon mostmár máshol van?

És akkor ez egyben megmagyarázná azt is, hogy miért két koordinátát dobott ki az a szerkezet a nyomozónak. Lehet, hogy az egyik koordináta mindig a szoba előző helye, nem? Továbbmegyek: mi van, ha Manuel Simon képes volt erre, és eredetileg ott volt korábban a szoba, Voinesti mellett?

Nem lehetséges-e tehát, hogy valamilyen technológiával a szobát mozgatni lehet? Melléktermékként pedig hátrahagy sugárzó izotópokat a földben? Akárcsak az autók kipufogógázai?

Így kellene megmentenem a szobát?! De akkor énvelem mi lesz?? Mi fog történni?? És hogyan? Nem beszélve az alapkérdésről, hogy hogyan kerültem bele...

Áhh, nem, nem vagyok hülye! Hisz nincs élelmem, meghalok ha nem működöm együtt a kintiekkel. Meg amúgy is, mit tehetnék? Megtalálnak ígyis-úgyis mostmár.

Sikerült beszélnem Iov-al. Előjött a falból :)))))) Tetszik nagyonez a mutatványa. Irigylem.

Kész tények elé állított. Megpróbálom idézni a párbeszédünket. Már ahogy előjött, rögtön tudta, miről akarok beszélni. Dehát ő olvas az ember fejében.

- Nos Ádám, hogy sikerült dönteni? (rögtön így kezdte, erre a kérdésre pontosan emlékszem)

- Szóval ha kijutok innen meghalok, igaz?

 - Ha arra gondolsz...semmi sincs előre elrendelve. A levél nem azért esik le a fáról mert le kell esnie. A virág nem azért nyílik ki tavasszal mert ki kell nyílnia. Te, mint mindenki más csupán kiválasztasz egy lehetséges eseményt a sok közül, ráhangolódsz és az bekövetkezik. Nincs szabály arra, hogy ennek és ennek kell megtörténnie.

- De ha ez nincs előre meghatározva, akkor honnan tudod hogy meg fogok halni?

- Mert emellett döntöttél. A szoba ha nem hívott volna, te már rég halott lennél.

- Akkor most képzeljem el ezt a szobát úgy mint egy menedéket a halál elől?

- Ne. Képzeld el úgy mint egy lehetőséget. Nem kötelező meghalnod, ha nem akarsz.

- De azt mondtad, már ráhangolódtam erre az eseményre és ez fog bekövetkezni.

- Jelenleg igen. De a szabad akarat mindig érvényesül.

Ekkor csend lett és gondolkodóba estem. Próbáltam felfogni miket beszél. A tabletta nagyon zsibbasztott. Később így szólt:

- Egy valamit elárulok: ha kijutsz innen, azzal becsapod önmagad és másokat is. Már jönnek érted. De még van időd dönteni. Elkerülheted azt is, hogy műsok is ugyanerre a sorsra jussanak mint te. Nem kell többé másoknak a szobában meghalni. De ez csak rajtaad múlik. Nem emlékszel az üzenetre? Mentsd meg a szobát...mentsd meg a világot!

- Mentsd meg a szobát, mentsd meg a világot... - motyogtam. És mit értesz ez alatt? - kérdeztem.

- Költöztesd el a szobát!

Ekkor egy pillanat alatt átfutott az agyamon mit kell tennem. Megfogtam egy fémdarabot és gőzerővel verni kezdtem az asztal alatti részt. Próbáltam törni a betont mint az őrült. Már keletkezett rajta egy kisebb lyuk, de annyira lefáradtam és annyira kimerültem az éhségtől hogy képtelen vagyok folytatni. Muszáj aludnom. Holnap folytatot. És holnap indul a csaapat is a hegyekbe. Még az előtt meg kell tudnom mi van ott, mielőtt ideérnek.

Iov szerint ha már itt lesznek, késő lesz.

Nos, azt hiszem életem egyik legnagyobb döntését hajtottam végre.

Elküldtem a levelet Flórának. Leírtam benne hogy ezek a hónapok mennyire segítettek abban, hogy kicserélődtem. Mindent átgondolva és kielemezve arra jutottam, hogy egy utolsó aljas szemét voltam aki meg sem érdemli őt. Kértem tőle, hogy bár nem vagyok méltó hozzá, hajlandó lenne-e velem találkozni, és megismerhetném-e a gyermekem, ha úgy döntött megtartja.

Persze nem biztos hogy igent mond, de őszintén nagyon szeretném őt újra megismerni. Bennem él és bennem is fog élni mindig is. Nem lehet elnyomni az érzést, ha az ember meg is próbálja, előbb-utóbb úgyis elő fog jönni.

Elmondtam neki a szobát, leírtam hol vagyok, mi történik velem. Talán megbocsát, ha nem is a levél hatására, de egyszer az életben. És akkor boldoggát ehetem.

Kb 5 oldalnyi szöveget írtam neki. Remélem kapok némi választ...

Rettenetesen éhes vagyok. Csorog a nyálam. Ha még itt kellesz maradnom több napig, netán több hétig, fontolóra venném, hogy ne szabaduljak-e meg a karomtól. Komolyan beszélek.

Beszélnem kell Iov-al. Muszáj. Még ma éjszaka. Még mindig nem értem, miért nem ajánlja hogy kiszabadítsanak. Nem tök mindegy? Hiszen hétvégére 100%, hogy éhenhalok. Ha legkésőbb vasárnapig nem jönnek, akkor végem van. Hétfő kedd az már nagyon a plafon. Addig szerintem nem fogom bírni. Meddig bírja az ember kaja nélkül? 1 hét?

Mindenképp sietniük kell, ha élve ki akarnak szabadítani. De már azt se tudom, hogyan fogok odakint élni. Rettegjek folyamatosan? Hogy mikor gázol el egy kamion??? Vagy mikor szúrnak le az utcán?? Vagy mikor esik a fejemre egy tégla az utcán?? Áhh, kinek kell ez a stressz?! Márpedig ezek a víziók elég valódinak tűnnek álmaimban!

Egyszerűen nem tudom eldönteni mit csináljak! Hallgassak Iov tanácsaira vagy próbáljak meg boldogan élni odakint?

Ez esetben meg kell néznem mi van az asztal alatt. Nem tudom mi legyen...nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom.

Éhes vagyok.

Mi van akkor, ha van valamiféle rendeltetésem? Mi van, ha tényleg meghalok, ha kijutok?

Mostmár egyre jobban foglalkoztat a kérdés. Mentsd meg a szobát, mentsd meg a világot...Ez mit jelent? Mi van, ha kijutok, én meghalok, és a szoba továbbra is "szedni fogja áldozatait"?

Talán nem hiába mondta Iov meg Manuel Simon is, hogy ha kijutok, azzal nem oldom meg a dolgokat. Talán van valami küldetésem, amit meg kell tennem. De mi?? Meg azt mégse mondhatom se a nyomozóknak, se a családomnak, hogy bocs, de ne gyertek ide egyenlőre.

Meg aztán mindjárt éhenhalok!! Egyre elviselhetetlenebb az éhség, nem hiszem hogy sokáig fogom bírni! Leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy felbontsam az utolsó konzervet is!

Az előbb kivettem a szemetesből a kidobott konzervdobozokat és megettem belőlük a maradékot.

Ki kell hogy szabadítsanak, mégis úgy érzem, valami nincs rendben.

Megint rémálmom volt :( Alig aludtam az éjszaka. Valami szörnyű betegségem volt, ilyen veszélyes fertőzés ami ráment a tüdőmre. A kezelést későn kezdték el és belehaltam :((

Annyira valóságos volt!! Ilyen élénken sohasem álmodtam azelőtt. Rendesen félek is elaludni!

Ma fogom megenni az utolsó konzervet. De még nem akarom megenni, inkább majd este, muszáj spórolnom. Vagy holnapő reggel. Vagy holnap este.

Iszonyatosan éhes vagyok. Tegnap óta nem ettem. Ha rágondolok a konzervre, nyáladzani kezdek. Meg tudnék enni most bármit. Akár egy gilisztát is. Még egy legyet is. Azt hiszem megiszom egy fél liter csapvizet. Annak enyhítenie kell az éhséget.

Jól mondta Iov, valóban van valami az asztal alatt. Fogalmam sincs mi az, fel kellene törnöm a padlózat egy részét, ami mellesleg beton. Itt azonban kopogtatásra mintha gyengébb lenne.

Érdekes, mert ez nekem sohasem tűnt fel, bár nem is nagyon keresgéltem a földön, inkább csak a falakat ellenőriztem folyamatosan.

Fogalmam sincs mi van ott, ezért félek is egy kicsit.

Más: most a késő délutáni órákban elszállt egy helikopter az első koordináta körül. Nagyjából már be is határolták a helyet. Én nem hallottam helikopter zúgást, de akik a helikopterben ültek, azok távcsővel egy másik kutat pillantottak meg, igaz nagyon nehezen tudták észrevenni,, mert a fák eléggé takarnak.

Furcsa, hogy itt is egy kút van. Voinesti mellett is egy kút volt. Nem találok ebben semmi logikát. Miért építene valaki kutat egy hegyre?! Ez abszurd.

Ha minden igaz, a csapat összeáll hamarosan és le is szállnak, csak találni kell helikopternek alkalmas leszálló pályát.

A Voinesti nevű település küröli kutatás lefújva.

Közben gondolkodom. Folyamatosan gondolkodom. Egyvalami igen zavar. Nem tetszenek nekem ezek a jövendőlések a kinti halálommal kapcsolatban.

Egyrészt nem tetszik ez az április 30. Mert olyan mintha nem véletlen lenne, hogy épp pár napja fedezték fel a szoba feltételezett helyét. Miért pont most, április 30-a körül?! Valahogy túl simán mennek a dolgok, mintha...nem is tudom...

Ha majd kijutok, szeretnék teljes életet élni, nem akarok attól rettegni, hogy mikor jön el értem a végzet, ha lehet így nevezni. Sajnos azonban az álmaim (egyébként már elég régóta a halálomról álmodom több különböző formában) olyan valóságosak, hogy ti is együtt éreznétek velem. De nem kívánom senkinek, hogy előre megálmodja a saját balesetét vagy betegségét.

Jó lenne beszélnem Manuel Simonnal, mert fogalmam sincs, ő is miért nem akarja hoigy kijussak. De mivel fogdában van, lehetetlen beszélni vele, ráadásul a rendőrség nem hajlandó elfogadni az ő álláspontját.

Ez teljesen érthető, mert egy ember életéről van szó, jönnek értem, nyilván ki akarnak szabadítani (remélem legalábbis), csak...valami nem stimmel.

Elaludtam...volt egy álmom...még ez a tabletta utóhatása. Tudom, mert nagyon valóságos volt és a tabletta hatása alatt igencsak erőteljesek az álmaim.

Azt álmodtam, hogy kijutottam innen. Csodálatos volt találozni a szeretteimmel, barátaimmal, ismerőseimmel. Minden szép volt. De aztán magamat láttam amint egy kanyarból kivágódó kamion átlépve a másik sávba halálra gázol. Annyira rettenetes volt hogy az leírhatatlan! Ott feküdtem az úton, próbáltak a mentőben újraéleszteni de már nem sikerült.

Nagyon szar volt felkelni.